A rendszer sokszor inkább hasonlít egy hideg, embertől elidegenedett útvesztőre, mint valódi fejlődési térre. Egy olyan labirintusra, ahol generációk bolyonganak Ariadné fonala nélkül. A szabályokat kívülről nézve mindenki ismeri: teljesíts, alkalmazkodj, ne lógj ki a sorból, tanuld meg, amit kérnek, és próbálj túlélni. De a legtöbb diák számára sosem kerül a kezébe valódi térkép arról, hogy mi miért történik körülötte, mi az, ami valóban fontos, és hogyan lehet különbséget tenni érték és látszat, tudás és puszta megfelelés között.
Ebben a tekintetben különösen nyugtalanító párhuzamot mutat The Maze Runner világa. A történetben fiatalokat dobnak bele egy kegyetlen útvesztőbe, ahol magukra hagyva próbálnak túlélni. Szabályok vannak. Hierarchia van. Fegyelem van. A rendszer működik — legalábbis látszólag. A gyerekek idővel egymás felügyelőivé, engedelmes végrehajtóivá válnak, miközben fogalmuk sincs arról, mi az egész valódi célja.
A legnyugtalanítóbb mégsem maga az útvesztő, hanem az, hogy a rendszer fenntartói pontosan tudják: a megoldás csírája már ott van a gyerekek között. Nem a megoldás hiányzik, hanem annak szándéka, hogy valóban mindenki számára hozzáférhetővé váljon. Ehelyett maga a rendszer válik önfenntartóvá. Egy olyan struktúrává, amelynek elsődleges érdeke már nem az ember, hanem saját működésének konzerválása.
És talán ez az a pont, ahol a mai közoktatás kritikája túlmutat a túlterheltségen vagy az elavult tananyagon. Mert a probléma nem pusztán az, hogy sok a lexikális tudás és kevés a kreativitás. Hanem az, hogy maga a rendszer lassan elveszíti kapcsolatát azzal az emberrel, akit szolgálnia kellene.
A rendszer legnagyobb haszonélvezői sokszor éppen azok, akik ebben a struktúrában szocializálódtak, ösztönösen ráéreztek a működési logikájára, sikeresen eligazodtak benne, majd évekkel később ugyanebbe a közegbe tértek vissza pedagógusként, döntéshozóként vagy intézményvezetőként. Nem feltétlen rossz szándékból építik tovább ugyanazt a modellt — egyszerűen ezt ismerik. Ebben lettek sikeresek, így ösztönösen ezt tekintik működő rendszernek.
Csakhogy közben rengeteg diák létezik, aki egyszerűen nem kompatibilis ezzel a működéssel. Nem buta. Nem lusta. Nem anarchista. Egyszerűen másként gondolkodik. Más ritmusban működik. Más típusú kíváncsiság hajtja. Az ilyen gyerekek egy része folyamatos belső konfliktusként éli meg az iskolát: miközben kognitív képességeik alapján akár kiemelkedő teljesítményre is képesek lennének, a rendszer mégis inkompetensnek, motiválatlannak vagy „problémásnak” címkézi őket.
Az oktatás azonban ritkán próbál alkalmazkodni hozzájuk. A legtöbb esetben nem az történik, hogy a rendszer megvizsgálja: vajon másfajta megközelítéssel hogyan lehetne ezeket a diákokat elérni, hanem az, hogy megpróbálja őket visszanyomni ugyanabba a szabványosított keretbe. Aki nem fér bele, az vagy lemorzsolódik, vagy végigszenvedi az éveket, majd később, az iskolarendszeren kívül próbálja összerakni önmagát és megtalálni a saját útját.
Ennek az egyik leglátványosabb látlelete ma maga a munkaerőpiac. Soha ennyi diplomás fiatal nem lépett még ki az egyetemek kapuján, miközben párhuzamosan egyre több betöltetlen állás és egyre több céltalan pályakezdő jelenik meg. Sokan végül találnak munkát — de nem hivatást. Olyan feladatkörökben működnek, amelyeket el tudnak végezni, de nem kötődnek hozzájuk igazán. Nem azt érzik, hogy „ezt szeretném csinálni”, hanem azt, hogy „ebből lehet megélni”.
Közben a rendszer ugyanúgy kizsigereli a pedagógusokat és a szülőket is. A tanárok adminisztratív terhek, irreális elvárások és strukturális kötöttségek között próbálnak működni, miközben a szülők jelentős része estéről estére másodállásban korrepetálja saját gyerekét, hogy az egyáltalán tartani tudja a tempót.
A legnagyobb kérdés talán már nem is az, hogyan lehetne „megjavítani” a közoktatást, hanem az, hogy egy ipari korszak logikájára épülő, poroszos alapstruktúra valóban alkalmas-e még a 21. század emberének felkészítésére. Mert lehet, hogy nem finomhangolásra lenne szükség — hanem egészen új alapokra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése